A CEGLÉDI IPARTESTÜLET TEVÉKENYSÉGE
(Helyi Értéktár)
Az iparűzők a 19. század második feléig a céhrendszer keretein belül működtek. A céhek szigorúan megkövetelték az igényes munkát, az inasévek letöltése után legalább három évig vándorolniuk kellett a felszabadított segédeknek, hogy a legapróbb részeletekig elsajátítsák mesterségüket. A segédek vándorkönyvet vezettek, melyben igazolták, mikor és hol dolgoztak. Az önálló műhellyel rendelkező mesterek féltve őrizték kiváltságaikat, nem is csoda, hogy csak az arra érdemesek lehettek a céhek tagjai. Ezáltal a mindenkori hatalommal szemben biztos megélhetést és védelmet tudtak nyújtani tagjaik számára.
Az 1872-ben elfogadott törvény által bevezetésre került hazánkban az iparszabadság, ezáltal megszüntették a céheket és létrehozták az ipartársulatokat. Sokan vonakodtak belépni az új szervezetbe, mert nem nyújtottak elég védelmet. Ettől kezdve szabadon áramlott a tőke az ipar területére, megjelentek a gyárak, a tőkeerős vállalkozók, a közlekedés kiépülésével pedig az olcsóbb külföldi áruk. A céhrendszerből kiszabadult kézműves iparosság minden védelem nélkül találta magát a kíméletlen szabadversenyben. Az országos méretű elkeseredést látva a kormány elfogadta az 1884. évi második ipartörvényt, amely nagyobb hatáskört adott az ipartestületeknek és működése részben hasonlított a régi céhekhez. Ez a törvény hozta létre a tanonciskolákat, ezzel megszületett az ipari tanulók iskolai oktatása, melyet eddig csak a mester végzett a maga műhelyében.
1884. október 28-án Cegléd város vezetése létrehozta a kor legkiválóbb mestereiből álló tanácsadó testületet. A Ceglédi Ipartestület létrehozásán fáradozó mesterek és kereskedők a következők voltak:
Antal Pál, Csipkó Pál, Donovitz Ferenc, Elefánt Sándor, Fabinek Vilmos, Farkas József, Gombos Károly, Kamasz Gábor, Károlyi Kálmán, Kósik Sámuel, Kovács Imre, Laszip György, Mikolay Sámuel, Nagy József, Rónay János, Sztanyik Sámuel, Tibold József, Tóth István, Váradi Dávid.
Több alkalommal összehívták az alakuló közgyűlést, de nem jött össze annyi iparos mester, hogy a törvényben előírt módon szavazhassanak az ügyben. Végül két évnyi huzavona után, 1886. július 22-én történt meg a Czeglédi Ipartestület megalakulása, amely ettől a naptól kezdve elsőfokú iparhatóságként működött a városban. A testület célja:
„Az Ipartestület czélja a testületi tagok között a rendet és egyetértést fenntartani: az iparhatóságnak az iparosok közt fenntartandó rendre irányuló működését támogatni, az iparosok érdekeit s szellemi és szakszerű működését előmozdítani, s őket haladásra serkenteni.”
Az első alapszabályt Károlyi Kálmán kalapos mester, az Ipartestület alapító elnöke, Vároczy László alelnök és Donovitz Ferenc kereskedő, az Ipartestület első jegyzője írta alá. Az Ipartestület élén közgyűlés keretein belül 3 év időtartamra megválasztott elnök állt. Munkáját társadalmi tevékenységként végezte, de 1897 óta az elnökök tiszteletdíjban részesültek. Az elnök hívta össze a közgyűlést, az elöljárósági üléseket, valamint ő képviselte az Ipartestületet más szervezetek és hatóságok előtt is.
1886 és 1949 között a következő elnökök álltak az Ipartestület élén:
- 1886-1892 – Károlyi Kálmán
- 1892-1894 – Bíró Károly
- 1894-1896 – Kádas Mihály
- 1896-1897 – Túri József
- 1897-1902 – Bíró Károly
- 1902-1906 – Tóth Elek
- 1906-1909 – Bognár Károly
- 1909 – Tiszavölgyi Kornél
- 1910-1913 Prohászka József
- 1913-1933 Rónay János
- 1934-1945 Kovács Lajos
- 1946-1949 Lévay József
Megindult az élet az új szervezetben. Székházat béreltek a Sárik testvérek házában, majd 1894-ben önálló székházat vásároltak: megvették Bartha Mór kereskedő házát az Árpád utca és a főtér sarkán, ennek a helyén épül majd később az Ipartestületi palota.
1887 elején már kérte az Ipartestület a városi elöljáróságot, hogy engedje át neki a tanoncok szerződtetési és felszabadítási díjának a felét, mert kezdeti nehézségekkel küzdött a fiatal testület. Igyekeztek a legjobb mestereket beválasztani az ipari hatósági megbízottak közé, hogy a városi tanács mellett megfelelően képviseljék a kisipar ügyét. A ceglédi iparra jellemző volt, hogy a város iparosai a kész termékeiket elsősorban a heti rendszerességgel tartott piacokon és vásárokon árusították, amiknek helyfoglalási rendjét is a testület szabályozta.
A gyáripar fejlődésével párhuzamosan egyes iparágak nem tudtak versenyben maradni. Ez leginkább a takácsok esetében látszódott meg, de ezen még az Ipartestület sem tudott segíteni. A nehéz körülmények ellenére állandóan keresték az új munkalehetőségeket, többnyire az építőiparban dolgozó tagoknak tudtak segíteni. A város építőiparosainak munkája szemmel látható napjainkban is Cegléden, hisz számtalan középület, családi és társasház őrzi kezeik munkáját. Cegléd a 19. század vége felé már 28.000 lakosú várossá nőtte ki magát. 1903-ban nyitotta meg a kapuit a főgimnázium. Az Ipartestület közbenjárásának köszönhetően 4 ceglédi mesterember kapott munkát az építkezésen: Márton Gábor kőműves, Nagy Ferenc lakatos, Rónay János bádogos és Tímár János ács.
Ahogy a város egyre fejlődött, új iparágak jelentek meg: 1909-ben az Ipartestület alá 801 iparosmester, 352 segéd és 315 inas tartozott (pl. 133 csizmadia, 93 szabó, 92 cipész, 72 asztalos, 44 kovács stb.). A 20. század első évtizedeiben a testület megszervezte az ún. tél, esti tanfolyamokat, melynek Paulovits Károly, a tanonciskola igazgatója volt a vezetője.
A 25 éves jubileumi közgyűlésre 1910. augusztus 20-án került sor, melyen Dr. Dobos Sándor ügyvéd, a városi képviselő-testület tagja mondta az ünnepi beszédet.
Az I. világháborút megelőzően a vezetőség tagjaiban több ízben felmerült a saját székház építésének gondolata, de a háborús helyzet és anyagiak híján kénytelen voltak felhagyni a tervezéssel. A kisipar hirtelen összezsugorodott, így 1917 végén Cegléden már csak 56 segéd és 128 tanonc talált munkát a katonai szolgálatra nem alkalmas iparosmestereknél.
A háborút követő gazdasági fellendülés hatására Cegléden is gyorsan emelkedni kezdett az önálló iparosok száma. Szakmai felkészültségük bizonyítása végett sok mesternek, segédnek és inasnak kellett újra vizsgát tennie. A szaktudás terén kiesett évek pótlására a tanonciskola szervezett esti tanfolyamokat.
1925-ben elérkezett a pillanat, amikor a ceglédi Ipartestület mesteremberei hozzáláthattak régi álmuk megvalósításához, egy minden igényt kielégítő székház építéséhez. Az első munkálatokat végül 1925 júniusában kezdték el a régi székház épületének lebontásával:
„A ceglédi iparosok százai nemes áldozatkészséggel, vállvetett szorgalommal törekszenek arra, hogy Cegléden hajlékot adjanak a kultúrának: otthont, meleg, szerető fészket közös templomot a város közönségének.” (Ceglédi Hírmondó, 1925. július 5.)
Az Ipartestület 1925. augusztus 29-én este fáklyásmenet kíséretében, ünnepélyes keretek között egy vasurnát helyeztek el az alapfalban, melybe a város és az ipartestület történetére vonatkozó iratok, újságok, korabeli emléktárgyak kerültek.
1925. augusztus 30-án pedig Horthy Miklós végezte el a hivatalos alapkőletételt. Az épületet Hegedűs Károly építészmérnök tervezte, Milus Mihály építőmester pedig a munkálatokat vezette. Rónay János elnök közbenjárásának köszönhetően szépen haladt a társadalmi gyűjtés. A ceglédi iparosok felváltva dolgoztak az építkezésen, a fuvarosok szinte ingyen szállították az építőanyagot.
Az emberek kitartó és nagylelkű munkájának hála az új, több szintes, hatalmas színpadtérrel ellátott Iparosok Kultúrházát végül 1927. december 4-én avatták fel ünnepi közgyűlés keretében.
Az első nagyszabású színházi előadást 1927. december 28-án tartották az új székházban. Hegedűs Lóránt „Kossuth” című színművét adták elő. Ettől kezdve ez az épület szolgált színhelyül minden Ceglédre látogató színielőadásnak, a helyi műkedvelők előadásainak, a legnagyobb báloknak, hangversenyeknek, banketteknek, itt működött 1929-1930-ban a Városi Mozgó, majd 1933-ban Ipartestületi Kultúr-Mozgó színház.
A gazdasági világválság az 1920-as évek végén sajnos elérte a ceglédi iparosokat is, majd az 1940-es évektől fokozatosan érezhető volt az Ipartestület hanyatlása. 1945. január 1-jén tartott elöljárósági ülésen bejelentette az elnök, hogy a Kommunista Párt lefoglalta az iparosok verejtékéből épült székházat. Az iparosok egyetlen szobát használhattak a régi székház falain belül irodaként, ahol egészen 1975-ig intézték ügyes bajos dolgaikat, a KIOSZ Ceglédi Körzeti Csoportja néven. A testület tagjai az államosítás után sem tétlenkedtek. 1975-ben megvásárolták az örökösöktől Dr. Dobos Ferenc, az első ceglédi kórházigazgató, főorvos és földbirtokos Bercsényi út és Szolnoki út sarkán álló városi házát, amely a mai napig szolgál otthonául a ceglédi iparosságnak. 700 nap alatt a ceglédi iparosok összefogásával és áldozatos munkájával a szép formájú, de rossz állapotban lévő, ma már 115 éves épületet rendbe hozták.
Az új székházat 1976. június 8-án adták át. A nagy múlttal, gazdag programokkal és széleskörű lehetőségekkel rendelkező Ceglédi Ipartestület lendületes munkája azonban a 21. századra kezdett kifulladni. A létszám apadt, a székház ismét pusztulásnak indult.
Ahhoz, hogy az egyesület működésének folyamatossága ne szakadjon meg, új vezetőséget kellett választani. A 2015. április 29-én megtartott történelmi közgyűlésen új elnöknek Spindelbauer Attilát választották, az alelnökök Márkodi Tamás és Víg Zoltán lett. Az új szabályoknak megfelelően kezdődött meg az érdemi munka. A testület lehetővé tette, hogy kisvállalkozók is tagok lehessenek, illetve belépett az Ipartestületek Pest Megyei Területi Szövetségébe. Ezzel megnövelte illetékességi területét a kistérségre is, így neve Cegléd és Térsége Ipartestület lett.
A lepusztult, de a kulturális és gazdasági életben kiemelkedő szerepet játszó székház felújításáért az új vezetőség felhívást tett közzé:
„Mentsük meg közös összefogással az 1886-tól folyamatosan működő Ceglédi Ipartestületet és elődeink eddigi kitartó, becsületes munkáját! Ne legyen patinás székházunk az enyészeté, ne hagyjuk veszni nagyapáink munkáját! Mutassuk meg apáinknak, hogy ezek a mai fiatalok mire képesek, amig van kinek!”
A gyönyörű előkerttel rendelkező, szecessziós stílusban épült patinás villa felújítása 2015 nyarán kezdődött el. Szerencsére sokan támogatták mind az elgondolást, mind a kivitelezést. Az első hívó szóra – csakúgy mint 1925-ben és 1976-ban – az iparosok és kereskedők sokasága jelentkezett, hogy anyaggal, munkával járulna hozzá a renováláshoz. A város és környéke iparosai, vállalkozói pénzzel, építőanyaggal, festékkel, ingyenes szakmunkával járultak hozzá a felújításhoz.
A székház belső részein felül a kertet és az udvart is ismét széppé varázsolták. Annyira jól sikerült, hogy az önkormányzat, a környezetszépítésben végzett kimagasló munkájukért 2017-ben vándorserleggel jutalmazta az egyesületet. Ezen felül Cegléd város támogatta az épület külső homlokzatának felújítását és a Pest Megyei Egyesületek 500.000 forintot adtak az információs iroda működtetésére. Az ünnepélyes megnyitó 2015. október 3-án volt.
A felújítás mellett az új vezetőség első feladatai közé tartozott a tagok, mintegy 50 fő felkeresése és újabb tagok toborzása. Ennek köszönhetően 1 év múlva már 86-an, jelenleg pedig 150 taggal és 10 támogatóval rendelkezik az egyesület. Hamarosan szerveztek szabadidős és kulturális rendezvényeket, iparos bálokat, batyus bálokat, szakmai fórumokat, tanácsadásokat, zenei koncerteket. A székházban rendszeresen tartanak tűz-, munka- és balesetvédelmi oktatásokat, tanfolyamokat, továbbképzéseket. A testület mindenben segít tagtársainak. Megújult weboldalukon és Facebook oldalukon igyekeznek folyamatosan informálni és tájékoztatni a tagságot az őket érintő szabályokról, változásokról, valamint hirdetőfelületet biztosítanak számukra.
Régi hagyományokból merítve zenés bálokat tartanak; farsangi mulatságok, nőnapi rendezvények, gyereknap, mikulás ünnepségek, kiállítások, vásárok színesítik programjaikat. Az Ipartestület rendszeresen megjelenik a város rendezvényein, ezzel is aktív szerepet játszva Cegléd életében.
Fontos megállapodás volt a ceglédi Szakképzési Centrum, a Bem József Műszaki Technikum és Szakképzési Centrum és az Ipartestület között, melynek értelmében a szakmaválasztás előtt álló fiataloknak pályaorientációs fesztivált szerveztek.
2020-ban tartott tisztújító közgyűlésen a tagság egyhangúlag ismét Spindelbauer Attilát választotta elnöknek. Alelnökök: Márkodi Tamás és Sági Pál.
A Cegléd és Térsége Ipartestülete célja tagjainak gazdasági, művelődési, emberbaráti érdekeinek támogatása, szolgálata, képviselete, a szakmai tevékenységek segítése, az új vállalkozók támogatása, képzése, együttműködés más civil szervezetekkel, és az önkormányzattal. Kiemelt céljának tekinti, hogy a város és a térség vállalkozóit – iparosait – összefogja, munkájukat segítse és közösséget kovácsoljon.
A 135 éves múltra visszatekintő szervezet ennek nevével és szellemiségével egybeforrva segíti a régi mesterek munkáját, nyit az új szakmák, helyi és környékbeli vállalkozások, kereskedők, magánszemélyek felé. Az egyesület, a lelkiismeretes iparosok közreműködésével ismét eredeti feladatát látja el. Nincs jól működő város, ha nincsenek benne sikeres vállalkozások. Fontos, hogy minél több fiatal megismerje a szakmákat és annak szeretetét. Az Ipartestület arra törekszik a mindennapokban, hogy kapcsolatrendszerük kiépítésével, az iparkamarával és több város ipartestületével közösen a jó szakemberek és tisztességes iparosok tudását átmentsék az új generációnak, és hogy az iparosság méltó helyet foglaljon el a társadalomban.
Emellett az Ipartestület megalakulása óta igyekezett tagjait és a környező településen élőket ellátni olyan programokkal, amelyek megfeleltek a kor szellemének és a kulturális töltekezésre is lehetőséget biztosítottak. Az összetartozás érzését, a közösségben gondolkodást mindig erősíteni igyekvő testület rendszeresen szervezett kulturális- és sporteseményeket, kirándulásokat, ugyanakkor tagjai között is megtalálhatóak a művészeti területen tevékenykedő személyek. Legyen szó a versek szeretetéről, zeneművelésről, vagy képzőművészetekről, olvasztótégelyként, a kétkezi munkásban is megfér a művészlélek.
A Cegléd és Térsége Ipartestülete küldetésének tartja, hogy olyan, az érzelmi intelligenciát is megcélzó elemeket vegyen fel programsorozatába, amelyekkel töltődve a résztvevők a társadalom szociálisan és intellektuálisan is érzékenyebb tagjai lehetnek.
A hazai- és nemzetközi kultúrának elemeit egyaránt igyekszik beemelni rendezvényeibe, ezáltal is színt és ismeretet belevonva azokba (pl.: Első Ipartestületi Maszkabál, 2022. február - A magyar farsangi hagyományok mellett, a Velencei Karnevál elemeinek megjelenítése, a Patkós Irma Művészeti Iskola közreműködésével).
A 135 éves múltra visszatekintő Egyesület igyekszik hálózatot kialakítani a helyi és a város határain túl fekvő intézményekkel, egyesületekkel. Művészeti iskolába járó növendékeknek bemutatkozási alkalmat kínál, ezáltal is hozzásegítve őket leendő pályájuk elején a szereplési lehetőségekhez.
Célkitűzésük továbbá, hogy segítsék azon tagjaikat és az őket támogatásért megkeresőket, akik művészeti pályájuk elején járnak. Ennek megfelelően támogatnak mind tevőlegesen, mind anyagi oldalról egy idén megjelenő verseskötetet, melyben – többek között – a koordinátori szerepet vállalták.
Az idei évben – a múlt tradícióiból is építkezve – szervezésükben olyan események valósulnak meg, amelyek a közösségépítés szellemében születnek meg: együttműködésben a Ceglédi Városi Könyvtárral, a Kossuth Művelődési Központtal, a település általános és középiskoláival, a város egyesületeivel és egyéb személyekkel, közösségekkel.
Hiszik, hogy a szellemi nívót emelni szükséges, hogy a kínálatot nem feltétlenül kell az igények sorvadó szintjéhez igazítani és hogy ez hálóban, együttműködésben könnyebben megvalósítható, mint önállóan.
„A ceglédi kultúrpalota nem kövekből, hanem összeforrt magyar szívekből lett felépítve.” (1825, alapkőletétel)
