A CEGLÉDI KOSSUTH MŰVELŐDÉSI KÖZPONT
(Helyi Értéktár)
Az ipartestületek felállítását egy 1884-es törvény tette kötelezővé. A Ceglédi Ipartestület 1886. július 22-én alakult, Károli Kálmán kalapos mester elnökletével. Ez a szervezet egyszerre volt hatóság, érdekvédelmi, társadalmi és művelődési szervezet. Feladatai közé tartozott az inasok, segédek, mesterek szakképzettségét igazoló iratok kiállítása, ellenőrzése, az iparosok szakszerű tevékenységének figyelemmel kísérése.
Székházat béreltek, először a Sárik testvérek házában, majd 1891-ben megvásárolták Bartha Mór kereskedő házát az Árpád utca és a főtér sarkán. 1897-ben kibővítették táncteremmel és társalgóval. Egy új székház építésének gondolata először 1909-ben merült fel. 1912-ben pedig rendkívüli közgyűlést hívtak össze ebben az ügyben. A város ezen a központi helyen csak emeletes épületet engedett építeni, annak költségei viszont meghaladták az iparos társadalom erejét.
1914-ben újra foglalkoztak a tervvel. Ekkor már Rónay János volt az elnök. Az I. világháború miatt kútba esett a terv, de 1925-ben végre tárgyalásra került Kovács János kőműves mester azon indítványa, hogy az Ipartestület székházat építsen. Bár a városi testület nem szavazta meg az iparosok által kért hozzájárulást, ennek ellenére elkezdték az építkezést 1925 júliusában. Összefogott az egész város, adományokkal, ingyen munkával, anyagokkal támogatták a székházat. Az épületet Hegedűs Károly építész tervezte, a munkálatokat Milus Mihály építőmester vezette. Az alapkőletételt maga Horthy Miklós kormányzó végezte. Az alapkőbe, egy vasurnába elhelyezve bekerült a város rövid története, a helyi újságok egy-egy példánya és különböző korabeli emléktárgyak.
Az ünnepélyes átadást 1927. december 4-én tartották. Az Ipartestület díszközgyűlésére meghívott kereskedelemügyi miniszter, Hermann Miksa tette helyére az épület zárókövét. Este hangversenyt rendeztek az új színházteremben. Herman Miksa így fogalmazott: „Először vagyok Cegléden – mondotta többek között – azonban felejthetetlen impressziókat szereztem, mert egyszerű embereknek gyönyörű tettekben megnyilatkozó hazaszeretete bebizonyította nekem, hogy van Magyarországon polgári osztály.” Rámutatott arra, hogy - Cegléd már nagyon sokszor megmutatta az országnak, hogyan kell cselekedni. Kossuth zászlaját is itt emelték fel először, most pedig az egész országnak megmutatta, hogy saját erők befogása, a bátor cselekvés és a szívós kitartás minden külső segítség nélkül is milyen imponáló és csodálatos remekműveket tud produkálni.”
Az egész város dicsérte azt a két embert, aki a legtöbbet tett a nem mindennapi székház felépítéséért. Első sorban Rónay János elnököt, aki éjjel-nappal dolgozott a megvalósításon és Milus Mihályt építészt, aki két és fél esztendeig vezette az építkezést, befejezte a palotát anélkül, hogy egyetlen fillér honoráriumot elfogadott volna. Minden művész ambícióját, álmait, szívét-lelkét beleadta ebbe az alkotásba.
Az első nagyszabású estélyt decemberben tartották. Hegedűs Lóránt Kossuth c. darabját adták elő.
Már a következő évben helyet talált benne az Országos Ipartestületi Kultúresték sorozat, ahol országos hírű művészek léptek fel. Lett otthonuk a vándor színésztársulatoknak. Különösen Miklóssy Gábor társulatát kedvelte a ceglédi közönség. Közkedvelt dalárdák, zeneegyleti hangversenyek váltották egymást. Az idelátogató operaházi tagokat teltházas nézőtér várta. A Ceglédről elszármazott ceglédi énekesek is szívesen léptek fel a kultúrház színpadán. Itt rendezték a legnagyobb bálokat. Az új létesítmény hasznosításáról egy iparosokból és városi polgárokból álló kulturális bizottság gondoskodott. 1933-tól megkezdődtek a filmvetítések.
A II. világháború után bealkonyult az önálló kisiparnak. Az Ipartestület működése lehetetlenné vált, 1949-ben a többi magyar egyesülettel együtt a belügyminisztérium megszüntette. A Ceglédi Ipartestület tagsága 1949 augusztusában tartotta utolsó közgyűlését. A verejtékes munkával felépített székházat elvették.
Megváltozott viszonyok között, a kultúrházként tovább működő épületben filmklub, szakkörök, művészeti csoportok működtek, természettudományi előadásokat, operaesteket, irodalmi esteket, hangversenyeket tartottak. Innen indult a Ceglédi Fotó Klub 1958-ban.
1962-63-ban újrafestették a kultúrházat, de az épület állaga egyre romlott. Végül 1977-ben tűz- és életveszély miatt bezárták a Kossuth Művelődési Központ színháztermét. A felújítás alatt az emeleti nagyteremben és a földszinti előadótermekben rendeztek irodalmi esteket, kamara jellegű gyermekszínházi és bábelőadásokat. A felújított színházterem átadó ünnepségén, Bessenyei Ferenc, Ilosfalvy József és Patkós Irma közreműködött.
1987-ben ismét felújításra szorult a színházterem és megnyílt a Ceglédi Galéria. A művelődési ház 2017. április 1-je óta Kossuth Művelődési Központ Nonprofit Kft-ként működik.
2018-ban teljes egészében megújult az épület, energetikai felújítás, szigetelés, nyílászáró csere, tetőmunkálatok, homlokzatfestési munkálatok zajlottak. A színházteremben kicserélték az üléseket.
2020-ban megkapták a Minősített Közművelődési Intézmény címet.
A teljes egészében megújult Kossuth Művelődési Központ, a kor követelményeinek megfelelő hang-, fény- és színháztechnikával rendelkezik, a közel 500 fős befogadó képességű színházterem a mai napig rengeteg színházi előadásnak, koncertnek, gálaműsornak, előadásnak ad otthont. Minden évben gyermek, ifjúsági, felnőtt bérlettel, nyári színházzal várják a látogatókat. A zenei rendezvények műfajilag is széles skálán mozognak, a klasszikus zenétől a jazzig. A művelődési ház szervezi külső helyszíneken a városi rendezvényeket, fesztiválokat, évfordulós megemlékezéseket, ünnepségeket.
A felújított kamaraterem diáknapok, városi rendezvények, konferenciák, pódiumelőadások színhelye.
1987 óta működik a polgári házból felújított Kaszinó. Különböző rétegigények kielégítésén túl politikai s egyéb vitaműsorok, bemutatók helye, de jól szolgálja a családi ill. iskolai összejöveteleket is. Klubok számára is ideális találkozóhely. Egyfajta ceglédi szalon funkciót tölt be.
Az intézmény 'B' épületében a művelődési ház saját rendezésű szakkörei, klubjai mellett külső szervezetek is helyet kapnak az intézmény falain belül. Művészeti és civil csoportok tartják itt rendezvényeiket, tanfolyamok, vásárok színtere egész nap, még hétvégén is.
A Ceglédi Galériában rendezett kiállításokkal közvetítik a vizuális kultúra értékeit, melyhez a tárgyi (paraván, tárló, posztamens) és fénytechnikai feltételeink egyaránt adottak.
A fotó-, ipar-, és képzőművészet amatőr és hivatásos alkotóinak munkái láthatók egész évben.
1927-ben így írt a Ceglédi Hírmondó az elkészült székházról:
„A most elkészült iparos kulturház, minden élő szónál ékesebben beszéli a ceglédi iparostársadalom tetterős akaratát. Akartak! és íme, ugyszólván a semmiségből, óriási áldozatok és fáradozások árán, lassan, téglánként összehordva felépült a díszes palota, egyrészt, hogy a helybeli iparosság egyre jobban terjedő ügyeinek hivatalos centruma legyen, másrészt, hogy tagjainak önképzésével a kultúra ügyét szolgálják és hogy a napi fizikai munkában kifáradtak szellemi felfrissülésre, csendes szórakozásra találjanak benne. Hogy egy évtizedes vágy teljesedésbe juthatott, abba oroszlánrész azt a néhány lelkes, buzgó, önzetlen iparosmestert illeti meg, akik ebben az önös világban félretéve önzést, magánérdeket, tisztán a közügyek iránti lelkesedésből, munkát és fáradságot nem kímélve, éjjelt nappallá téve dolgoztak a cél érdekében.”
Kezdettől fogva kultúrpalotát terveztek, mert székház gondjukon túl az egész város kulturális igényét akarták kielégíteni, elsősorban azzal, hogy pótolják a városból annyira hiányzó színházépületet. Az 1927-ben épült, Cegléd város iparos társadalma és a jószándékú lakosok által verejtékkel felépített Ipartestületi Székház – ma Kossuth Művelődési Központ – a változó világ és a gyakran változó körülmények, lehetőségek mellett és ellenére, a mai napig városunk egyik legjelentősebb kulturális létesítménye. A városközpontban való elhelyezkedése és épületegyüttese a korszerű közművelődési formák mellett egyéb, a lakosság szabadidejének hasznos eltöltését szolgálja az értékek közvetítésének szem előtt tartásával, úgy, ahogy annak idején az iparosok eltervezték.
