KÁRPÁTI AURÉL ÍRÓ, SZÍNIKRITIKUS MUNKÁSSÁGA

KÁRPÁTI AURÉL ÍRÓ, SZÍNIKRITIKUS MUNKÁSSÁGA

(Helyi Értéktár)

 

Kárpáti Aurél, eredeti nevén Gung’l Aurél Miklós 1884. december 5-én született Cegléden. Apja Gung’l Ignác, anyja Neilhübel Gizella. A Nürnbergből Budára, majd Ceglédre települt elzász-lotharingiai eredetű kereskedő-iparos család büszke volt a francia ősökre. Nevükben sokáig megőrizték az eredeti aposztrófot (Gung’l). A XIX. században élt Gung’l József Európa szerte ismert karmester és komponista volt, a Straussok vetélytársa, porosz királyi főzenei igazgató, aki együtt koncertezett Liszt Ferenccel is. Innen eredhet a család hagyományos, zene iránti szeretete. Édesapja kereskedő volt, a Pesti út és az akkori Szelei út (ma Szent Imre herceg utca) sarkán. A hosszú ház mélyen benyúlt a Gubody utcáig. Mazsolát, kávét, fűszerszámot, déligyümölcsöt és puskaport egyaránt lehetett vásárolni.

19 éves korában, nevét magyarosítva, Kárpáti Aurél néven került az esztergomi bencés gimnáziumba. Itt érettségizett, majd elvégezte az esztergomi tanítóképzőt. Volt segédkántor Nagykőrösön, tanító Kerepesen, újságíró, lapszerkesztő, a Színművészeti Iskola tanára.

Budapestre kerülvén, Ady hatására versírással kezdett foglalkozni. 1909-ben verseskötete jelent meg „Az én örökségem” címmel.

1

Évekig szerkesztette a Hét c. lapot. Kosztolányitól és Nádai Páltól vette át a kritikai rovatot.  Halasi Andorral 1910-ben megalapították a Kritika c. folyóiratot. 1922-től főmunkatársa volt a Pesti Naplónak. Sokoldalú érdeklődése megmaradt, irodalmi, képzőművészeti, zenei témájú recenziók mellett főleg színikritikákat írt. Ebben a műfajban jutott a legmagasabbra. Kritikái valóságos irodalmi miniatűrök, melyek országos hírnevet szereztek neki. A lap rendszeresen közölte az aktuális napi eseményekhez fűzött glosszáit is. Legközelebbi kortársra volt Adynak, Babitsnak, Kosztolányinak és Juhász Gyulának, Tóth Árpádnak, de nem tartozott a nyugatosok nemzedékéhez.

Fővárosi napi- és hetilapok munkatársaként sokat dolgozott, így a Magyar Szemle, a Hazánk, az Új Idők, a Nyugat, A Hét, A Nap számtalan bírálatot, verset, elbeszélést közölt tőle. Mint színházi kritikus, a korabeli színházi és irodalmi életben jelentős szerepet töltött be.

Később drámaírással próbálkozott, a Kőműves Kelemen c. művét be is mutatta a Nemzeti Színház 1917-ben.

Kárpáti Aurél írói és kritikusi alkatának kiformálódására két irányzat hatott erőteljesen: a pozitivizmus és az impresszionizmus. Az alkotás folyamatában kiemelkedő szerepet játszott az intuíció. Művészeti kritikáinak sikere abban rejlett, hogy valójában nem is kritizálni akart, hanem előadni, megosztani az élményeit, benyomásait, amelyet egy-egy színházi darab, irodalmi alkotás váltott ki belőle és mindezt irodalmi esszé formájában írta meg.

1959-ben Cegléd megünnepelte Kárpáti Aurél 75. születésnapját, ahol az író meghatottan köszönte meg a megemlékezést. 1963. február 7-én hunyt el Budapesten. A Kerepesi temetőben található sírján ez olvasható: „Nincs több mese, nincs több szélmalom!”

Huszonkét kötete jelent meg: regény, vers, novella, színházi és irodalmi esszékötet. Tanulmányainak, kritikáinak száma meghaladja az ezret. Író, költő, a színpad mestere és kora legnagyobb magyar kritikusa. Kárpáti műveiben mindenki megtalálhatja az alkatának megfelelő örömök ízeit: a festői látású ember a leírások sokszínű pompáját, a muzsikus a zenélő hangú mondatokat, a romantikusok és történelmi érdeklődésűek az ódon hangulatot öreg házakban, levendulaszagú szobákkal.

Tagja volt a La Fontaine Társaságnak, tudományos munkatársa volt a Magyar Nemzeti Múzeumnak. 1931-től másfél évtizeden át volt elnöke a Vajda János Irodalmi Társaságnak. Baumgartner-díjat kapott 1929-ben és 1936-ban. Munkásságát 1960-ban Kossuth-díjjal ismerték el.

 

2

1964 februárjában alakult meg Cegléden az irodalomkedvelők, a hagyományokat, az emlékeket tisztelő és őrző lokálpatrióták öntevékeny csoportja, a Kárpáti Aurél Irodalmi Asztaltársaság, nevüket Kárpáti Aurél emlékére választották. Céljuk volt az irodalmi műveltség terjesztése. Rendszeres szervezett irodalmi estekkel emlékeztek a híres íróra.

2017-ben az író unokája, Kárpáti Miklós Ceglédre látogatott és a Kossuth Múzeumban őrzött Kárpáti Aurélhoz kötődő dokumentumok mellé újabbakat adományozott.

Az író ceglédi barátaival levelezésben állt, s ők becses irodalmi kincsként őrizték meg sorait, s így őrzi írásait, emlékeit, hagyatékát, könyveit a Ceglédi Városi Könyvtár, a Kossuth Múzeum, és a régi ceglédi újságok.

Hajdani szülőháza helyén emléktábla áll, amelyet minden évben születésnapján megkoszorúznak. A város utcát is nevezett el róla, szemben hajdani szülőházával.

Kárpáti szülővárosa iránti szeretete, ragaszkodása élete során változatlan maradt. 1963-ban megjelent életrajzi kötete, „A vándor visszanéz” is ezt tükrözi. Híven ragaszkodott mindig gyermekkora emlékeihez. Cegléd iránti szeretetének egyik legszebb megnyilvánulása 1943-ban, először a Ceglédi Hírlapban megjelent „Ahol gyermek voltam” című írása:

„Cegléd – bölcsőm neve ez a név, álomba ringató és sírig elkísérő, szinte egy velem. Mintha az első szó lenne, amit megtanultam, hogy soha többé el ne felejtsem. Hat betűje ott van bezárva induló életem tizenöt esztendejének minden sajgó emléke. Ha kimondom, úgy érzem, már szalad is velem a vonat. Haza, hazafele…”

3

Művei (válogatás):

  • Az én örökségem (versek, Budapest, 1909)
  • Éjszakai ballada. Novellák; Singer és Wolfner, Bp., 1912.
  • Budai képeskönyv (elbeszélés, Budapest, 1913)
  • Három régi esztendő (regény, Budapest, 1918)
  • A bihari remete és egyéb történetek (elbeszélés, Budapest, 1920)
  • Hamis tüzek. Kis regény; Népszava, Bp., 1920 (Világosság-könyvtár)
  • Kaláris (versek, Budapest, 1921)
  • Aquamanile. Regény; Kultúra, Bp., 1922 (Magyar regényírók)
  • A nyolcadik pohár (regény, Budapest, 1927)
  • Tavaszi felhők az égen... Regény; Tolnai, Bp., 1927 (Tolnai regénytára)
  • Új magyar líra. Fiatal költők antológiája; összeáll. Kárpáti Aurél; Vajda János Társaság,            Bp., 1934
  • Halottak, akik élnek. Huszonhárom magyar elbeszélő; vál. Kárpáti Aurél; Est-Lapok, Bp.,          1936 (Pesti Napló könyvek)
  • A bagoly; Athenaeum, Bp., 1937.
  • Néma hegedű (elbeszélés, Budapest, 1943)
  • Él még Bánk! Katona József; Szépirodalmi, Bp., 1955.
  • A hollófürtű kedves - Történelmi miniatűrök (elbeszélés, Budapest, 1958)
  • A vándor visszanéz; Magvető, Bp., 1963 (elbeszélések, versek)
  • Új magyar líra. Fiatal költők antológiája; összeáll. Kárpáti Aurél,; Ságvári Nyomdaipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet–Szikra Lapnyomda, Bp., 1989

 

Tanulmányok

  • A búsképű lovag - Irodalmi noteszlevelek 1911-1919 (Budapest, 1920)
  • A kételkedő kritikus (Budapest, 1928)
  • A menekülő lélek (Budapest, 1934)
  • Babits Mihály életműve (Budapest, 1941)
  • Vaszary, 1941 (Petrovics Elekkel)
  • A színház drámája (Budapest, 1947)
  • Kultúra haláltánccal (Budapest, 1947)
  • Örök Shakespeare (Budapest, 1948)
  • Él még Bánk! (Budapest, 1951)
  • Megyeri Károly; Művelt Nép, (Bp., 1956)
  • Főpróba után - Válogatott színibírálatok 1922-1945. (Budapest, 1956)
  • Színház; szerk., vál. Kenessey Béla; Gondolat, Bp., 1959
  • Tegnaptól máig - Válogatott irodalmi tanulmányok (Budapest, 1961)