A ZALAI GYÓGYSZERÉSZ DINASZTIA CEGLÉDEN
(Helyi Értéktár)
Zalai Ede 1855. október 29-én született Nagyvázsonyban, a Zichy uradalom főerdészének 12. gyermekeként. Iskolái elvégzése után a gyógyszerészi hivatást választotta. A veszprémi „Fekete Sas” gyógyszertárban gyakornokoskodott, amely 1801 óta a Ferenczy család tulajdonában volt. Itt ismerkedett meg leendő feleségével, Ferenczy Margittal. 1880-ban fejezte be tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen, majd 1888-ban Ceglédre költözött, hogy saját gyógyszertárat alapítson. A Gombos udvarban lévő üzlethelyiség először Horváth Kálmán gyógyszerészé lett, majd a tulajdonjogot Zalai Ede szerezte meg. A „Gyógyszertár a Reményhez” patika a családjuk tulajdonában volt 1950-es államosításig. Jó szakmai kapcsolatot tartott fenn a város orvosaival, a betegekkel, a város polgáraival, köztiszteletben álló személy volt. Társadalmi munkát is végzett a Főgimnázium Segítő Egyesületénél, ahol segítette a szegény sorsú diákok tanulási lehetőségét. Bekapcsolódott a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület tevékenységébe, részt vett az 1895. évi első országos kongresszuson. 1919. május 29-én hunyt el Cegléden.
Zalai Ede feleségével, Ferenczy Margittal egy gesztenyefát ültetett el a Gombos-udvarban, 1888-ban. Fiuk, Zalai Károly Gombos Dalmát - Gombos Lajos orvos lányát - vette feleségül, így kapcsolódott össze a Gombos és Zalai család. Mikor 1945-ben a gyógyszertárat államosították, a család egy darabig az emeletes házban lakott, majd 1965-ben végleg el kellett hagyniuk ezt a helyet. Az akkor 77 éves gesztenyefát a tulajdonos (Magyar Néphadsereg Klubja) vágta ki, de az elpusztult fa gyökeréből egy új növény sarjadt, amely ma is ott áll az udvarban.
Zalai Ede fia, Dr. Zalai Károly 1891. január 28-án született Cegléden. 1912-ben szerezte meg a gyógyszerész diplomáját, a Budapesti Tudomány-egyetemen és egy évvel később a doktori
fokozatot is. Mikor édesapja 1919-ben elhunyt, átvette a családi patika vezetését. Ő is aktív tagja volt a gyógyszerész közéletnek. Munkája elismeréseként a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület Pest vármegye déli kerületének elnökévé választották, melyet 1945-ben bekövetkezett haláláig töltött be. A megye és város társadalmi életének is aktív tagja volt, akárcsak édesapja. Tagja volt a Stefánia Szövetségnek, a Ceglédi Kaszinó Egyletnek, a Főgimnázium Segítő Egyesületének. A közgazdasági életből is kivette a részét: a Magyar Nemzeti Bank váltóbírálója, illetve a Ceglédi Takarékpénztár Igazgatósági tagja is volt.
Két gyermeke született: Károly 1921-ben és Anna 1926-ban. Mind a ketten a gyógyszerészi hivatást választották.
A budai harcok során civilként esett el, 1945. február 4-én. Sírja Cegléden, a családi sírboltban található.
Fia, Dr. Zalai Károly junior Budapesten született 1921. augusztus 26-án. Cegléden járt iskolába, a Kossuth Gimnáziumban érettségizett 1939-ben. Ő is gyógyszerésznek tanult: a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett gyógyszerészeti oklevelet, majd gyógyszerdoktori diplomáját 1947-ben védte meg. Először édesapja patikájában dolgozott gyógyszerészként, majd 1948 és 1952 között vezetőként. Ezután a Pest Megyei, majd Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központjába került szakfelügyelői munkakörbe. A gyógyszerészi és az asszisztensi képzés és továbbképzés megszervezése is a feladatai közé tartozott. 1951-ben az ápolónőképző tanfolyamon, 1953-tól 1962-ig a Budapesti Gyógyszerész-technikusképző tanfolyamon oktatta a gyógyszertant. Az általa írt tankönyvből 1962 óta tanulnak a Budapesti Orvostudományi Egyetem hallgatói. A SOTE Gyógyszertudományi Karának 1984-től 1990-ig ő volt a dékánja.
1970-ben kandidátus lett, 1982-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, 1992-ben a gyógyszerészi tudományok doktora címet kapta meg. Tevékenysége lenyűgözően sokoldalú volt: a gyógyszerészet történetének kutatása, a tudomány és az oktatás szervezése, gyógyszerészdoktori értekezések témavezetése, az Egyetemi Gyógyszertár irányítása tartozott az érdeklődési körébe. Kutatási területe a gyógyszerészügyi szervezéstan, a gyógyszertechnológia, a gyógyszer-analitika, a gyógyszerészeti propedeutika, a klinikai gyógyszerészet, a gyógyszerészi közgazdaságtan és a gyógyszerészet története volt.
Szakmájának megbecsült, tiszteletreméltó tagja volt. Nyolc évig, 1976-tól 1984-ig ő töltötte be a Nemzetközi Gyógyszerészeti szövetség egyik alelnöki, 1981-től 1989-ig pedig a Nemzetközi Gyógyszerészeti Társaság elnöki tisztét. Tagja volt az MTA orvostörténeti Munkabizottságának is. Szakmai közleményei nemcsak hazai, hanem Európa számtalan folyóiratában megjelentek, önálló kötetei szintén jól ismertek a kollégái körében.
Felesége Gelley Mária, két fiuk született (Károly és Gábor), akik még Cegléden a gyógyszertárhoz tartozó lakásban laktak.
Zalai Károly kiemelkedő munkásságát számtalan hazai és külföldi kitüntetéssel ismerték el. Többek között tulajdonosa volt a „Kiváló gyógyszerész”, a „Magyar Köztársaság Csillagrendje” kitüntetéseknek, a SOTE 1996-ban „professzor emeritus” címmel, a Magyar Gyógyszerészkamara pedig 2001-ben életműdíjjal tüntette ki. 1997. május 9-én Cegléd díszpolgára lett.
„35 éven át Cegléd lakója voltam, e város nevelt fel engem, itt töltöttem ifjúságomat, 40 éven át Budapest lakója voltam, ez szakmai eredményeim és beteljesedésem városa. Megtisztelő számomra, hogy mindezen tények ellenére Cegléd város vezetése, képviselőtestülete kitüntetett a Díszpolgári cím adományozásával. E város szeretete, megbecsülése és tisztelete gyermekkoromtól fejlődött ki bennem, és életem folyamatosan jellemző tényezőjévé vált. Úgy ítélem meg, a város fejlődésének, előrehaladásának szolgálatát családunktól, az elődöktől örököltem. Úgy érzem, hogy ez a megbecsülés nemcsak nekem, hanem a családnak is szól. Zalai Ede nagyapám okleveles gyógyszerész, 1888-ban telepedett le Cegléden. Anyai ágon a ceglédi gyökerek 1830-as évekig nyúlnak vissza, dédapám, Gombos Pál kereskedő és leszármazottai itt lettek a város elismert polgárai. A helytörténészek megállapításai szerint munkájuk végzésén túl sokat tettek a közügyek, a kultúra, a jólét fejlődéséért.”
Alapító tagja és aktív résztvevője volt a Turini Százas Küldöttség Múzeumbaráti Körének, Cegléd Barátainak Körének, a Ceglédi Városvédő és Szépítő Egyesületnek. Dr. Zalai Károly 2008. szeptember 28-án hunyt el Budapesten. Sírja a ceglédi Kálvária temetőben van. Emlékét őrzi a 2015-ben alapított, róla elnevezett emlékérem.
Egyik fia, dr. Zalai Károly 1951-ben született Cegléden. A szülői ház a dédapai patika melletti lakásban volt. A kémia, biológia, és a természet mindig is érdeklődése középpontjában állt. 1974-ben szerezte meg diplomáját Budapesten. Az egyetem után a Kőbányai Gyógyszergyárban helyezkedett el, mint mikrobiológus kutató. 1984-ben Tübingenbe került a Gyógyszerészeti Biológiai tanszékre. 1985-től ismét Kőbányai Gyógyszeráru-gyárban dolgozott, a Mikrobiológiai Kutató Laboratórium vezetőjeként. 1993-tól pedig a Richter Gedeon cég Sejtbiológiai Kutató Laboratórium osztályvezetői kinevezését kapta meg. 2002-től pedig a gyár főmunkatársa lett.
A másik fiú, Dr. Zalai Gábor 1953-ban született Cegléden. Diplomáját a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi karán szerezte 1978-ban. A kutatás, az elméleti tudományok vonzották. 1978-1985 között az EGIS Gyógyszergyár fejlesztő gyógyszerésze volt. 1985 és 1992 között a BASF Vegyipari konszern műszaki-kereskedelmi szaktanácsadójaként dolgozott. 1992-1999-ig a KNOLL Gyógyszergyár magyarországi szervezetének igazgatója volt. 1994-ben tette le doktorátusát. Nemcsak szakmájában ért el nagyszerű eredményeket, hanem a sportban is kiváló teljesítményt nyújtott, 1974-1984 között a 470-es hajóosztályban válogatott versenyző volt. Részt vett az 1980-as Moszkvai Olimpiai Játékokon Fundák Györggyel. A magyar bajnokságot nyolcszor nyerték el.
Közéleti tevékenységet is folytatott, ahogy a Zalai családban szinte mindenki. A Gyógyszer-kommunikációs Etikai Bizottságnak 5 éven át tagja volt, két évig pedig az elnöke.
1888-tól a Zalai család kiemelkedő szerepet játszott a város életében, munkájukkal, közéleti tevékenységükkel köztiszteletnek örvendtek. A gyógyszerészeti szakma generációról generációra történő öröklése egy kivételes dinasztiát hozott létre és kiváló eredményeik öregbítették városunk hírnevét. Az elszármazottak gyakran látogatják Ceglédet, szívükön viselik a szülőhelyük sorsát. Közös gyökerük itt van Cegléden, melyhez számos szállal ma is kötődnek. Történetük szorosan összefonódik a Gombos családdal, közös jelképük a Gombos-udvarban álló gesztenyefa. Méltó helyük van városunk értékei között.
