(Helyi Értéktár)
Az öntöttvas kályhák a 18. század végétől kezdték felváltani az addig használatos cserépkályhákat. Eleinte még csak a nemesi, majd a polgári családoknál jelentek meg ezek a fűtőeszközök, majd hamarosan már a paraszti lakosság számára is elérhetővé váltak. A fával fűthető kályhák után elterjedtek a szénnel fűthetők is.
Az öntöttvas kályhákat kereskedelmi öntvényekben gyártották, ahol ezek mellett vasalókat, mozsarakat, tűzhelyeket is készítettek. A kályhákon domborminták találhatók, amelyek a hőleadást is elősegítik.
A ceglédi Mózes család régiségeket gyűjtött, s e régiségek kutatása során találtak rá első öntöttvas kályhájukra is. Egy gyűjtő hívta fel figyelmüket arra, hogy a kályha, amit vásároltak, rendkívül értékes és ritkaságnak számít. Ezután kezdték el további kályhák vásárlását. A család tulajdonában lévő kályhákat az egykori történelmi Magyarország területeinek vasöntödéiben öntötték. A gyűjtemény zöme a 19. században készült, és megtalálható köztük a kor szinte összes jelentős kályhagyártó öntödéjének darabjai.
A régi, rozsdás, elhasználódott kályhákat a család saját kezűleg újította fel, az alapos takarítás majd fényesítés után bukkannak elő a különböző, aprólékosan kidolgozott motívumok, amelyek klasszicista, romantikus, barokk és szecessziós stílusban készültek. A múzeumban található kályhák zöme polgári lakásokat szolgált.
A ritkaságokat is tartalmazó gyűjtemény egy régi kornak állít emléket, bemutatva az akkori mindennapokhoz tartozó használati tárgyakat, amelyek mára feledésbe merültek. Ezek a muzeális darabok, művészi igénnyel készültek, gazdag mintázatukkal a szoba díszeiként is szolgáltak eredeti funkciójukon túl.
