(Helyi Értéktár)
Széchenyi 1827-ben alapította meg a Nemzeti Kaszinót, szándéka szerint így kívánta elősegíteni az önálló nemzetpolitika kialakulását és a közművelődés emelését. A pesti példa nyomán országszerte születtek meg a vidéki kaszinók. Itt találkozott a nemesi, később a polgárosodó magyar társadalmi elit, hogy művelődjenek, kialakítsák a helyi politikát irányító közvéleményt és szórakozzanak is. Cegléden 1842-ben alakult meg a „Casino Egylet”.
A ceglédi kaszinó életre hívója és első elnöke Pajor Antal városi főjegyző, megyei katonai biztos volt. Az alapszabály első pontja szerint céljuk a csinosabb társalgás, a véleménykülönbözőségek egyeztetése, és az értelmiség előmozdítása. A reformkor törekvéseit tükrözi a második pont: „A tagok jogai egyenlők; előjogot, vagy kiváltságot senkinek követelnie nem lehet.”
Az új társas egylet először a város központjában kapott helyet a Vadember fogadóban (a mai katolikus általános iskola épülete), ahová addig is bejártak a város vezetői. Innen 1884-ben a Gombos-féle házba költöznek (Tisztiklub néven ismert), majd 1886-ban a Központi Szállóban béreltek helyet.
A kaszinó nem folytatott gazdálkodást, összes bevételüket a művelődésre, a könyvtárra fordították. 1884-ben a kaszinóban 7 napilap, 9 hetilap, 6 havilap és folyóirat között válogathattak az olvasók. A könyvtár közel kétezer kötetet tartalmazott és kitűnő pedagógusok látták el a könyvtárosi tisztet: Simon Béla, Paulovits Károly, Réthy Lajos, a polgári iskola tanárai, majd Alexy Lajos és Kiszely János az Evangélikus Népiskola tanítói. Ezekben az években nemcsak a tagok, de bárki kölcsönözhetett könyveket. A Kaszinó igyekezett pótolni azt a hiányosságot, hogy a városban nem volt még népkönyvtár, sem városi könyvtár. A székház kérdését 1900-ban sikerült megoldani, mikor megvásárolták Wiegner gabonakereskedő házát (ma a Kossuth Ferenc – Teleki utca sarkán lévő épület, Teleki utca 10.). Ez a tágas épület adott otthont a kaszinónak egészen megszűnéséig (1949).
A Kaszinó vezetőségének tagjai a századfordulón: elnök Gubody Ferenc polgármester, igazgató Tálassy Árpád ügyvéd, jegyző Dely Benő városi tisztviselő, pénztáros Paulovits Károly polgári iskolai tanár, könyvtáros Réthy Lajos tanár, Nagy Sándor reform. tanító. Az egylet élén mindig kiemelkedő tekintélyű emberek álltak: Pajor Antal után Szalay Sándor főjegyző, Gubody Ferenc polgármester, Takács József ref. lelkész és Dr. Sárkány Gyula polgármester.
Az 1920-as években megépült a tekepálya mellett egy egyesületi teniszpálya a székház tágas udvarán; olvasószoba, gazdag könyvtár, biliárdasztal, söntés állott az egyre gyarapodó tagság rendelkezésére. Alapításkor a tagság 44 fő, 1883-ban 133 fő, 1927-ben 270 és 1942-ben, a centenárium évében 272 fő. A kaszinó fő bevételét a tagsági díj jelentette.
Az egyletek, így a kaszinó is nagy szerepet játszott a város sportéletének alakításában. Ennek legfőbb szervezője Cegléden Paulovits Károly tanár volt. Ő hozta létre 1884-ben a Korcsolyázó Egyletet, ő építette az első teniszpályát Cegléden 1895-ben, az ő javaslatára épült meg a város első uszodája, szervezője volt az 1896-ban alapított Tornászó Egyletnek és ő lett az elnöke a 1902-ben életre hívott Czeglédi Sport Egyletnek. Segítséget az egyletekből, elsősorban a kaszinóból kapott.
A kaszinó ifjúsági csoportja (az egyesületi jegyzőkönyvek alapján) hozatta le a fővárosból az első labdarúgó csapatot, akik bemutatták az új „angol rugósdit”, melyről így tudósít a helyi sajtó: „Labdarúgók Czegléden… a lefolyt vasárnapon egy Czegléden még nem látott sportot mutatott be a budapesti labdarúgók és a budapesti tisztviselők labdarúgó egylete által. Sok utánajárás s áldozat árán sikerült lehozni, de Kaszinóé lesz az érdem, hogyha a jövőben igazán testedző és amellett mulattató játéknak a mi fiataljaink közt is akad híve.” (Czegléd, 1901)
Cegléd 1912-ben játszotta első, hivatalos megyei bajnoki mérkőzését. A futball révén vált a sport a széles néptömegek szórakozásává, s a folyamatot a kaszinó egylet indította el.
Az egyleti rendezvények közül a bálok voltak a legnépszerűbbek, a fiatalok itt táncoltak, ismerkedtek. Mivel a bál jó bevételt hozott, így az egyesületek igyekeztek minden alkalmat megragadni bálok rendezésére: szilveszteri bál, farsangi bál, arató bál, szüreti bál, újoncbál, batyubál, teaestek, fagylalt délután. Ebben az időben az első bálon vitték be a nagylányokat az „eladó lányok” sorába, ez volt a felnőtté avatás polgári formája. A bálon ismerkedtek meg a fiatalok, és sok szerelem bontakozott ki. Kedvelt szórakozása volt még az egyletek tagjainak az erdei kirándulás a Kálmáni erdőbe.
A Ceglédi Kaszinó Egylet jelentősen segítette a város társadalmi-kulturális fejlődését. A kaszinók kitágították a régi feudális kereteket, ápolták, bővítették a hagyományokat, biztosították a művelődés kereteit, kialakulhatott a közös érzelmeken, értékeken, normákon alapuló városi polgárság. Az egyleti élet hagyományokat alakított ki és őrzött meg. A közös szokások, közös hagyományok kötik össze a polgárokat egységes alkotó közösséggé. A ceglédi kaszinó működése alatt biztosította a város értelmiségének kulturált szórakozását, továbbképzését, kezdeményezője volt több jelentős változásnak a polgárosodás folyamatában.